HOGYAN KEZDŐDIK A RITALINNAL VALÓ VISSZAÉLÉS?

Először annyira egyszerűnek tűnik. A tanuló egy kissé lemarad a tanulásban. Jön a vizsga, és fel kell készülnie rá. Sokáig fenn kell maradnia ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen arra, hogy átmenjen a vizsgán. A kávé felrázza, de sok barátja ezeket a pirulákat használja arra, hogy hozzájusson a szükséges többletenergiához. Miért is ne? Pár száz forint, egy pirula, tanulás egész éjszaka, a „koncentráció” érzése.

Lehet, hogy a dolog itt kezdődik, de nagyon gyakran nem itt ér véget.

Vannak olyan tanulók, akik összetörik a Ritalint, és úgy szippantják fel, mint a kokaint, hogy gyorsabban felszívódjon. „Órákon át ébren tart” – mondta egyikük.

És csakúgy, mint a kokainnál vagy bármely más stimulánsnál, a kellemes „feldobottságot” elkerülhetetlenül „összeomlás” követi: kimerültség, depresszió és csökkent éberség. Az egyik tanuló, aki Adderallt szedett (ez egy másik, főiskolások által széles körben fogyasztott stimuláns), arról számolt be, hogy a „rendkívül tiszta gondolkodás” érzete másnapra „kiégett és kimerült” állapottá változott. Ahogy egy fogyasztó megfogalmazta: „A használata után többnyire kómaszerű álomba zuhanok.”

És természetesen a fogyasztó hamar rájön arra, hogy ezt a „kiégett” érzést egy újabb tabletta „segítségével” enyhítheti, ami ismét talpra állítja. És ez így folytatódik.

A következő lépés az lehet, hogy nagyobb adagot vesz be, illetve hogy a nagyobb hatás kedvéért felszippantja a drogot. A tűréshatár megnövekszik, így többet kell használni belőle. Nagyobb adagokban a Ritalin rángógörcsöket, fejfájást és hallucinációt idézhet elő. Az erős amfetaminszerű anyag még halált is okozhat, mint annak a számos gyereknek a tragikus esetében is, akik szívrohamot kaptak a kábítószer okozta testi károsodás miatt.

„Először hetedikes koromban próbáltam ki a Ritalint. Orvos írta fel nekem – úgy gondolta, hogy enyhén ADD-s vagyok [attention deficit disorder – figyelemhiányos zavar] –, mert ezt színleltem, hogy mentségem legyen arra, hogy nem ment jól az iskola (pedig egyszerűen csak lusta voltam). Sohasem voltam tudatában annak, hogy ezzel függővé teszem saját magam, és azután már ugyanolyan voltam, mint egy rendszeres kábítószer-fogyasztó.

Kb. 40 mg-ot szedtem naponta, és igazán királyul éreztem magam tőle. Volt, hogy napokon keresztül egyfolytában fenn voltam – egészen addig, amíg át nem éltem egy súlyos elmebeteg időszakot. Borzasztó volt! Úgy tűnt, mintha a dolgok megolvadnának és átalakulnának körülöttem, és ez halálra rémisztett.” – Andrea